1.rész: Kezdetek

Már kicsi korom óta érdekel a színészkedés pont,mint a bátyámat vagyis Ruggero-t. Mindenhol elutasítottak,de egy meghallgatáson főszerepet kaptam a Violetta című sorozatban.

*Reggel*

Másnap reggel Ruggero hangjára keltem.

-Ébresztő húgi! Mennünk kell dolgozni!-keltegetett mire én kómás fejjel keltem fel.

-Ruggero miért keltettél fel ilyen korán?

-Tini 8:00 van és 9:00-re be kell érni.-majd kiment a szobámból,hogy készülődjek. Mikor lementem anya már a reggelit készítette.

-Jó reggelt kislányom!-nyomott puszit a homlokomra.

-Jó reggelt neked is.-mosolyogtam majd leültem az asztalhoz. Anya palacsintát süt ami Ru nagy kedvence természetesen nekem is.

-Apu hol van?-kérdeztem anyut.

-Már dolgozni.-mondta és rakta le a palacsintákat.
-Siess Ru,már kész a palacsinta!-amint meghallotta a *palacsinta* szót itt termedt az asztalnál. Megreggeliztünk és indultunk dolgozni. Mikor oda értünk a stúdió elé Ru már rohant is be Serigo-hoz. Elindultam befelé mikor valaki ellökött és legurultam a lépcsőn.

Mikor felébredtem egy fiút láttam magam előtt.

-Jól vagy?-kérdezte ijedten mire én ezt feleltem:

-Kicsit fáj a fejem,de mi történt?

-Valaki lelökött a lépcsőn.-mondta

-Hol van a bátyám?

-Nem tudom. Hogy hívják talán ismerem?

-Ruggero-nak.-mondtam mire ő felsegített.

-Szia nekem most mennem kell a bátyámhoz.-mondtam mosolyogva.

-Szia,remélem még látlak!-mondta majd elmentem.

A nagyteremben volt és Serigo-val beszélt. Mindenki bejött és elkezdtük a forgatást. Én játszom Violetta Castio szerepét nagy meglepetésemre León szerepét az a fiú kapta akivel nemrég beszéltem.

-Szia!-mondta

-Neked is szia.-mosolyogtam.

-Jaj még be se mutatkoztunk én Jorge Blanco vagyok. És téged hogy hívnak?-kérdezte.

-Én Martina Stossel vagyok de szólíts nyugodtan Tini-nek.-mondtam és beszélgettünk tovább. Mikor megjelent Ru.

-Sziasztok!-köszönt mérgesen.

-Valami baj van Ru?-kérdeztem ijedten.

-Azt majd te megmondod!-húzott el maga után.

-Miért húztál ide?-kérdeztem.

-Tudod te jól! Nem szeretem ha kettesben vagy egy fiúval!

-De miért baj?

-Azért! Gyere menjünk haza!

*otthon*

Meg se szólalt csak beküldött a szobámba és nem jöhettem ki. Nem sokkal később bejött.

-Miért nem szóltál hogy elestél?-emelte fel a hangját.

-Ki mondta el?

-Semmi közöd nincs hozzá!-emelte fel még jobban a hangját.

-Ha csak veszekedni akarsz akkor bár ne jöttél volna be!-kezdtem el én is felemelni a hangom majd ki küldtem. Miután kiment lehuppantam az ágyamra és elaludtam. Reggel mikor felkeltem egy ajándék volt az ágyamon. Egy cetlivel ami  ez állt:

Kedves Tini!

Sajnálom hogy tegnap kiabáltam veled,csak még fiatal vagy a fiúkhoz...
Xoxo: Ruggero

Folytatjuk...