Másnap reggel ugyanúgy kezdődött mint egy átlagos nap... Lementem reggelizni. A nappaliban apa bőröndjeit láttam. Gondolom elutazik üzleti útra.
-Jó reggelt. Apa hova mész?-kérdeztem álmosan.
-Szia kislányom. Most nem üzleti útra megyek.-mondta halkan.
-De akkor hova?-kérdeztem szomorúan.
-El messzire.-nem voltam hajlandó tovább hallgatni ezért felszaladtam a szobámba és felhívtam Jorge-t.
-Szia.-mondtam szipogva.
-Szia. Mi a baj?-kérdezte aggódó hanggal. Nem mondtam semmit csak szipogtam.-Jól van megyek hozzád!-mondta majd lerakta a telefont.
-fél óra múlva-
Nem sok idő kellett neki mert fél óra elteltével itt is volt. Mikor csengetett akkor pechemre apa nyitott ajtót aki nem akarta beengedni. Ekkor lementem és mondtam apának ha nem engedi be akkor elköltözök és hiába próbál felkeresni nem fogom hagyni. Erre beengedte. Majd felmentünk a szobámba.
-Mi a baj Tini? Miért sírtál a telefonban?-kérdezte kedvesen.
-Az hogy apa...-nem tudtam befejezni mert elkezdtem zokogni.
-Sss... Ne sírj.-próbált megnyugtatni nem sok sikerrel. Még mindig nem mondtam semmit, csak átöleltem.
-Na most már mond el mi a baj.
-Apa elmegy.
-Ezt hogy érted?-kérdezte-
-Úgy hogy a nappali teli van a bőröndjeivel és azt mondta hogy nem üzleti útra megy.
-Akkor még is hova?
-Nem tudom.
-Ezt sajnálom. Bocsi de most nekem mennem kell.
-Ne léci! Maradj itt nem akarok egyedül lenni.
-Nem leszel egyedül itt van Ru is.
-Nem nincs itthon.
-Hol van?
-Mechi-nél.-szipogtam.
-Jól van de csak a te kedvedért.-mondta mire kicsit megnyugodtam. Utána átölelt és elaludtam a meleg ölelő karjai között.
Jorge Blanco
Olyan édesen aludt, hozzám bújva. Nem szívesen de leraktam az ágyára hogy ott aludjon. Leraktam az ágyára majd betakartam és írtam egy cetlit amiben ez állt: Stúdió után jövök. Puszi Jorge.
Két órát aludtam majd felkeltem és láttam a cetlit az asztalon és elolvastam. Örültem is meg szomorú is voltam. Azért örültem mert jön még hozzám és szomorú voltam apa miatt. Ekkor valaki csengetett lementem kinyitni és Jorge állt az ajtóban.
-Szia.
-Szia.-öleltem meg.
-Ennyire örülsz nekem?
-Igen.-mondtam majd elengedtem.
-Felmegyünk?-kérdezte mire én csak bólogattam.
-Jobban vagy?
-Persze.-mondtam majd újra megöleltem.
Miután elengedtem mélyen a szemebe nézett és megcsókolt. A csókunkat egy nagy ajtócsapódás szakította félbe. Amikor meghallottam gyors leszaladtam és már nem voltak ott apa bőröndjei.
-Mi a baj?-jelent meg mellettem Jorge.
-Hihetetlen hogy búcsú nélkül itt hagyott.-kezdtem el megint sírni.
Folytatjuk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése