16.rész: Macarena üdvözlő bulija!: folytatása 2.rész

Jorge

Miután Ruggero szólt a többieknek (mert én teljesen kiakadtam, na meg ideges voltam), már mindenki itt volt. Még Lanzani is...

-Hé Rugge!-mondtam és megböktem, hogy nézze csak meg ki van itt.

-Na ne! Mit keres ez itt??-háborodott fel.
-Nem tudom, de nem gondolod hogy el kéne küldeni?-kérdeztem aggódva. Most még Maca sem jött... De Lanzani meg igen!
-De, de elkéne!-mondta majd elindultunk.
-Hé Peter, micsoda "kellemes" meglepetés!-mondtam szarkazmussal a hangomban.-Minek is jöttél?!-kérdeztem.
-Mi közöd hozzá Blanco, egyébként ha ennyire tudni akarod akkor a barátnőmhöz jöttem! Gyere kicsim!-mondta mire megjelent Macarena is. Mire nekem tátva maradt a szám.
-Figyu Yoyi-m!-kezdte Maca a magyarázkodást de én félbeszakítottam.
-1 nem szeretem ha valaki azt mondja Yoyi, 2 és ne magyarázkodj, Tini-nek mindvégig igaza volt de én nem hittem neki, mert te elcsavartad a fejem!-mondtam majd otthagytam őket és pont ekkor jött ki az orvos.
-Önök Martina hozzátartozói?-kérdezte egy idős szemüveges férfi.
-Igen a barátai vagyunk!-mondta Mechi.
-Én meg a bátyja vagyok!-tette fel a kezét, miközben ide jött!
-Rendben akkor jöjjön velem!-mondta majd elvonultak.

Ruggero

-Nos, uram! Martinának a vágásai mélyek voltak, de ha gondolja a varrások nyomait el lehet tüntetni, csak ahhoz az ő bele egyezése is kell!-mondta a Doktor.

-Rendben majd beszélek vele, de mondja be lehet menni hozzá?

-Persze, sőt már ébren is van ezért azt üzeni menjen be hozzá!-mondta mosolyogva majd elment. Amint tudtam hogy azt szeretné hogy bemenjek hozzá, el is indultam, majd be mentem.

-Szia húgi!-mondtam enyhén mosolyogva, mert viszonylag rendben van.

-Szia bátyókám!-mosolyodott el.

-Nem fogod elhinni mit tudtam meg nemrég!-mondtam szomorúan.

-Mi történet?-kérdezte ijedten.

-Ezt nehéz lesz elmondani... Ő... Én... Nem............................. Is..... Vagyok a............... Bátyád!-mondtam, mire neki lefolyt egy könnycsepp az arcán. Azután egyre több és több.

-De, de hogyan?-kérdezte sírva.

-Hát anyud most mondta el... Ráadásul telefonon.-mondtam és nekem is lefolyt egy könny az arcomon.

-Akkor most mi lesz?-kérdezte Tini.

-Nem tudom, de nekem ki kell költözni onnan, mert ki lett rakva a szűröm...-mondtam majd bejött az orvos és mondta hogy ma már hazamehet. Amint kiment a doki én is kimentem hogy elkészülhessen... Amint ezzel készen lett, elindultunk haza.

-otthon-

Tini

Amint beléptem a lakásba, nagyon meglepődtem... Anya a kanapén aludt és ahogy néztem rájöttem hogy be van rúgva. Amióta "apa" lelépett az óta folyton ez van... Nap mint nap... Minden reggel amikor felkelek akkor itt fekszik kiütve. Délután mire haza érek nincs itthon. Ez nem mehet így tovább... Az óta nem is beszél velem, nekem meg már nincs senki akinek kiönthetem a lelkem, mert mióta volt az a kis vita mindenkit eltaszítok magamtól. Magamba vagyok roskadva, király... Ugye? Hiába próbálok de nem megy.... Nem megy, az hogy újra a régi Tini legyek. Az aki mindig minden helyzetben mosolyog. Most alig ha, villantok egy kicsi, tényleg nagyon kicsi mosolyt, de az még mindig nem az igazi. Soha többé nem akarok szerelmes lenni, mert eddigi 2 szerelemből csak egy óriási nagy csalódás lett. Beszélek én arról hogy soha többé nem akarok szerelmes lenni pedig most is az vagyok... Okos vagyok.... Nem? Na de hagyjuk is... Készülnöm kell  mert mennem kell a Stúdióba.

-stúdióban-

Amikor beléptem az ajtón, egyből mentem megkeresni Rugge-t... Most nagy szükségem van rá... Sőt még nagyobb is. Megláttam ahogy a fiúkkal komolyan benne vannak egy témában, de ez engem nem érdekelt. Odamentem és megöleltem miközben megeredtek a könnyeim. Nehéz időszak ez mind a kettőnknek, de leginkább nekem. Sok mindent elveszítettem egy hónap alatt...
-Mi a baj Tini?-kérdezték a fiúk szinte egyszerre.
-Mi a baj Tini?-szaladtak ide a csajok is miközben kérdezték. Ekkor Ru elengedett én meg a földre rogytam, de ekkor Jorge guggolt le hozzám.
-Mi a baj Tini? Kérlek mond el hogy segíthessünk megoldani...-mosolygott rám kedvesen.
-Minden... Az egész élet...-mondtam sírva.
-Hé figyelj Tini! Gyere állj fel, és gyere velünk, hogy "elvarázsoljunk"!-mondta Cande és Mechi egyszerre és felhúztak a földről egyenesen be az öltözőbe, leültettek egy fotelba és kisminkeltek, na meg megcsinálták a hajam. Majd adtak egy ruhát, amit fel is vettem és mentünk is ki. Láttam hogy a fiúknak el állt a szava, amit nem is csodálok mert a csajok jól kitettek magukért azt meg kell hagyni. De egy valamit nem tudtak vissza szerezni az a mosoly volt.

*egy hónap elteltével*

Ma egy rég nem látott ismerősünk néz be hozzánk... Aki nem más mint: Pablo Espinosa. Nos itt is van megyek üdvözlöm.
-Szia Pablo!-próbáltam mosolyogni, de nem ment...
-Szeva! Látom te mint mindig utálsz mindenkit kivéve engem!-mondta és elröhögte magát.-Gyere, mert beszélni szeretnék veled négyszemközt.-mondta és elhúzott a tánc terembe.
-Na miről akartál beszélni?-kérdeztem kedvesen.
-Erről!-mondta és megcsókolt, próbáltam eltolni nem sok sikerrel. Amikor elengedett egyből el is ment. Kimentem a terem elé és falnak dőlve sírva a földre csúsztam.

Ekkor meghallottam hogy valaki hozzám szalad.
-Tini mi történt?-kérdezte Samu, mire Jorge kivételével mindenki idejött...
-Meg........ Meg......... Megcsókolt!!
-Ki?-kérdezte Cande.
-Pab.... Pab........ Pablo!Én meg......... El.... El akartam...... Tolni.-sírtam tovább.
-Jesszusom, mi történt?-rohant ide Jorge.
-Az a féreg Pablo megcsókolta!!!-sziszegte Rugge. Erre az összes srác felpattant ahogy a csajok is... Csak Jorge maradt itt lent mellettem. Át ölelt én meg egyből meg is nyugodtam............. Nagyjából.